Mászófelszerelés fertőtlenítése – a Petzl közleménye

A COVID-19 járvány miatt – habár elvileg otthon kellene maradnunk – továbbra is érthető érdeklődés kíséri a hegymászó felszerelés fertőtlenítésének lehetőségeit.

Az előző cikkünkben bemutattuk az általánosan használt módszereket, a háztartásokban is elérhető vegyszereket. Arra megállapításra jutottunk, hogy egyelőre nincsen olyan, háztartásokban széleskörűen elérhető vegyszer aminek fertőtlenítő célú alkalmazása összhangban volna a gyártói ajánlásokkal. A téma kapcsán a Petzl is állást foglalt és az alábbiakban összefoglaljuk a közlemény tartalmát.

News – Petzl Recommendations for disinfecting your equipment – Petzl Other

Petzl Other. During the current COVID-19 crisis, many of you have sent us questions on how to disinfect your equipment. Here are the basics that you need to know.

Forrás: www.petzl.com/INT/en/Professional/News/2020-4-17/Recommendations-for-disinfecting-your-equipment

  • a Petzl hegymászófelszerelések (egyéni védőfelszerelés, PPE) tisztításakor mindig a gyártó által kiadott használati útmutatóban leírtak az irányadóak
  • a kémiai tisztítószerek roncsolják a felszerelés anyagát, az egyetlen tesztelt és ajánlott módszer a szappan és a víz
  • a COVID-19 vírus kórházi dekontaminációja vagy magas hőmérsékleten (>150 °Celsius) vagy alacsony hőmérsékleten (<100 °Celsius) ÉS hipó-oldat (NaOCl vizes oldata) használatával zajlik. Ezek közül a protokollok közül egyik sem használható a Petzl termékeinek fertőtlenítéséhez. A jelen dátumig egyetlen egészségügyi szakhatóság sem rendelkezik olyan hivatalos, megbízható fertőtlenítési protokollal, amely alacsony hőmérsékleten (<100 °Celsius) de hipó-oldat nélkül fejtené ki hatását.

Emiatt a Petzl az alábbiakat javasolja:

  • a felszerelést használatát követően tartsuk 72 órás karanténban
  • legfeljebb 65 °Celsius fokos szappanos vizes kézi mosást alkalmazzunk (Figyelem: ezen kivételesen magas hőmérséklet kizárólag a COVID-19 járvány ideje alatt elfogadott, minden más esetben a használati utasításban is leírt, 30 °Celsius fok alatti mosási hőmérséklet alkalmazandó.

A felszerelés szárítására a használati útmutatóban leírtak követendőek.

A fenti módszer  nagyban lecsökkenti a felszerelés használatán keresztüli fertőzés lehetőségét, de azt természetesen 100%-ban nem zárja ki. Egyéb, alacsony hőmérsékletű dekontaminációs protokollok,  információk tekintetében az adott ország helyi járványügyi előírásai mérvadóak.

Mászófelszerelés fertőtlenítése – mi a teendő?

A közösen, vagy mások által is használt tárgyak – így a mászófelszerelés is – járványügyi szempontból kiemelt kockázatot jelentenek. A COVID-19 pandémia kapcsán több helyen is felmerült a bérelt vagy közösen használt hegymászó felszerelések ( is pl. kötél, köztesek vagy bérelt felszerelés) fertőtlenítésének kérdése, a következőkben erre próbálunk választ adni.

Jelenlegi ismereteink szerint a COVID-19-fertőzés emberről emberre terjed, ugyanolyan mechanizmuson keresztül, mint a többi közönséges megfázás- vagy influenzavírus, azaz tüsszentéssel vagy szembe köhögéssel vagy a fertőzött beteg szekrécióival való érintkezés révén. Mivel a járványt egy vírus okozza, bennünket a vírus inaktiválására alkalmas módszerek hegymászó felszerelésre gyakorolt hatása érdekel.

A fertőtlenítésre használt módszerek lehetnek fizikaiak és kémiaiak. A fizikai fertőtlenítő eljárások jellemzően hőenergia közlésén (száraz- vagy nedveshő, vízgőz) vagy pedig nem ionizáló sugárzás (UV) alkalmazásán alapulnak.  A kémiai fertőtlenítő eljárások során valamely antimikrobiális hatású vegyületet (vagyok azok kombinációját) használjuk a mikrobák elpusztítására vagy inaktiválására.

A hegymászásban használatos kötelek, kötélgyűrűk, hevederek többnyire poliamid (nylon) vagy  ultranagy molekulatömegű polietilén (Dyneema, Spectra) vagy pedig ezekből kevert anyagúak. Az UV sugárzás roncsoló hatása mindkét műanyag esetében közismert (1), emiatt az UV sugárzáson alapuló fertőtlenítő eljárások nem használhatóak ilyen anyagú hegymászó felszerelések esetén. Másrészről a gyártói előírások (pl. (2)) általában tiltják a 30-70 Celsius feletti hőmérsékleten való alkalmazást is, így a magas hőmérsékletű fertőtlenítés sem járható út.

A kémiai fertőtlenítő anyagok lehetnek szerves vagy szervetlen vegyületek, amelyek kémhatásuk (savas, lúgos) és/vagy fehérjeroncsoló (denaturáló) hatásuk révén képesek a mikrobákat elpusztítani vagy hatástalanítani. A rendelkezésre álló összes kémiai fertőtlenítőszer bemutatása meghaladja ezen írás terjedelmét, mégis kiemelhető, a háztartásokban használt két leggyakoribb szer:

  • etil-alkohol (etanol)
  • hipo (nátrium-hipoklorit vizes oldata)

Az etanol a fertőtlenítő hatását a fehérjék denaturálása révén fejti ki, de csak akkor, ha az etanolkoncentráció a 70 térfogatszázalékot meghaladja. Jellemzően 96 V/V%-os etanol vízzel való hígításával kaphatunk 70 – 80 V/V% etanol oldatot, ami fertőtlenítésre jól használható. Hátránya, hogy drága és kellő mennyiségben, koncentrációban nehezen hozzáférhető .

A hipo egy régóta ismert olcsó és hatékony fertőtlenítő szer, melynek fő hatóanyaga a hipoklórossav (HOCl). A pontos mikrobaölő hatás mechanizmusa sokrétű és teljes egészében még nem feltárt. A háztartásokban a hipoklórossav nátrium sója, a nátrium-hipoklorit 5-7%-os oldatával találkozhatunk, amely ezen kívül még tartalmaz 0.5 – 2% nátrium-hidroxidot (NaOH).

Mindkét anyag használata tilos a Black Diamond varrott hevedereihez mellékelt használati útmutató szerint (2). A fertőtlenítést igénylő felszerelés esetén még tovább megy: ki kell dobni!

Érdekességképpen a Black Diamond QC laboratóriuma elvégzett egy kísérletsorozatot, melyben a gyakori háztartási szerek hatását vizsgálták varrott hevederekre (3). A hevederek 22 kN teherbírású nylon és Dyneema hevederek voltak. A vizsgált anyagok nagyjából a következők:

  • növény tápoldatok (3-4 féle)
  • ammónium-hidroxid tartalmú általános tisztító
  • ecetsav tartalmú tisztítószer (Heinze Vinegar)
  • sósav  tartalmú medence és akvárium felülettisztító szerek (Kem-Tek)
  • kénsav tartalmú tisztító szerek (Oxi-Clean, Woolite)
  • kénsav tartalmú akváriumi kémhatás szabályzó (Aquarium pH Lower)
  • nátrium-hipoklorit tartalmú hipo (Chlorox Regular)
  • aceton

A teszt során 30 percre beáztatták az anyagokat, majd 15 perc szárítás után tesztelték a teherbírásukat, szakadásig. Minden esetben 3 minta teherbírását átlagolták. Az így kapott eredmények alapján további tesztekre került sor azoknál a szereknél, ahol a legnagyobb mértékű teherbírás csökkentést tapasztalták. a szűkített listában a következő szerek szerepeltek:

Szer típusaDyneema,
teherbíráscsökkenés
%
Nylon
teherbíráscsökkenés
%
Akváriumi kémhatás szabályzó (kénsav)0%35%
Aceton17%7%
Hipo 3%9%
Kénsav tartalmú tisztítószerek1%9%
Medence és akvárium felülettisztító szerek (sósav)41%91%
Ecetsav tartalmú tisztítószerek20%13%

Mint várható volt, az erős szervetlen savak (sósav, kénsav) fejtették ki a legerősebb roncsoló hatást. A megismételt tesztnél 72 órára áztattak be varrott hevedereket és 24 óra száradás után vizsgálták a teherbírást, itt viszont már csak egy mintát teszteltek.

Szer típusaDyneema,
teherbíráscsökkenés
%
Nylon
teherbíráscsökkenés
%
Akváriumi kémhatás szabályzó (kénsav)19%92%
Aceton0%10%
Hipo 33%73%
Kénsav tartalmú tisztítószerek3%5%
Medence és akvárium felülettisztító szerek (sósav)36%97%
Ecetsav tartalmú tisztítószerek0%4%

Mint látható, a szervetlen savak mellett a háztartási hipó is jelentős roncsoló hatást fejt ki.

Végezetül a beülők kerültek sorra: a derékrészüket áztatták be 24 órára majd tesztelték a teherbírásukat.

Szer típusaTeherbíráscsökkenés
%
Akváriumi kémhatás szabályzó (kénsav)99%
Hipo 85%
Medence és akvárium felülettisztító szerek (sósav)53%

Konklúzió

A jelenlegi szituációban az a felelős magatartás, ha nem adunk és nem keresünk okot a felszerelésünk fertőtlenítésére. A Black Diamond által elvégzett kísérlet eredményei pedig arra utalnak, hogy jelenleg nincsen eseti vagy rendszeres használatra alkalmas, a felszerelés anyagát nem károsító kémiai fertőtlenítőszer a háztartások birtokában.

Továbbra is igaz, hogy a felszereléshez mellékelt használati útmutatás a mérvadó.

Forrás:

(1) https://www.blackdiamondequipment.com/en/qc-lab-gear-doesnt-last-forever–slings–quickdraws/qc-lab-gear-doesnt-last-forever–slings–quickdraws.html

(2) https://www.blackdiamondequipment.com/on/demandware.static/-/Sites-bdel/default/dw35d25b5b/files/MM5824_J_Runners%20and%20Dogbones_IS-WEB.pdf

(3) https://www.blackdiamondequipment.com/en_US/qc-lab-acid-harness.html

Tudd, hogy mire vállalkozol!

Know Before You Go

” It doesn’t matter if you have made thousands of good calls – all it takes is one bad call and that is one too many. Some days the mountains are screaming GET OUT OF HERE and some days they are saying come on in – it’s time to party.”

Brad Gobright balesetének margójára

Brad Gobright, az egyik legismertebb amerikai szólómászó halálos balesetet szenvedett a mexikói El Potrero Chico egyik mászóútjából való ereszkedés közben. Brad és mászótársa, Aidan Jacobson szimultán ereszkedtek az “El Sendero Luminoso” (“A Fényes Ösvény”) nevű út hetedik kötélhosszából, egy 80 méteres kötéllel, melynek végeire nem kötöttek csomót.

We Have Lost One of the Boldest Climbers of All Time

World-class climber Brad Gobright, 31, died in a rappelling accident on Wednesday, November 27, in El Potrero Chico, a national park north of Monterrey, Mexico. Although rappelling accidents are the most common cause of fatalities in climbing, the details currently known about this incident make this tragedy somewhat unique.

A Rock and Ice első hírei Gino Negrinitől származtak, aki három kötélhosszal feljebb volt a baleset pillanatában. Negrini üvöltésre lett figyelmes, majd látta Gobrightot lezuhanni. Beszámolója szerint Jacobsont az út ötödik kötélhosszában lévő bivakpárkányon látta állni. A páros kötelét ugyanezen a párkányon látta összegyűjtve. Negrini szerint Jacobson volt az, aki kiereszkedett a kötélszárának a végéből, majd elengedve azt, Gobright is lezuhant.

Későbbiekben Aidan Jacobson közeli ismerőse, Ryan Borys, Jacobsontól származó információkkal pontosította a baleset körülményeit. Jacobson látta, hogy Gobright átfűzi a stand ereszkedőpontján a kötelet, de a kötelet nem húzta át a kötél közepén lévő jelölésig, így a standból lelógó kötél két szára nem lehetett azonos hosszúságú. Jacobson ekkor a kötél őfelé eső, hosszabbik szárából megpróbált Brad oldalára áthúzni valamennyit, de Brad azt mondta, hogy neki így megfelelő lesz. Ezután megkezdték a szimultán ereszkedést, és Brad, kiereszkedve a kötél végéből, lezuhant.

Jacobson viszonylag rövid, kb. 12 méteres esés után az út ötödik hosszának tetején lévő bivakpárkányra zuhant, ahol a csodával határos módon sikerült megállnia, elkerülve a további zuhanást. A kötélen rajta volt az ereszkedőeszköze és az eszköze alá kötött biztonsági pruszikcsomója is.

A pontosított leírást támasztják alá Jacobson szavai is, amik az Outside balesetről szóló írásában olvashatóak. A két mászó egy rövid, kb. 15 méteres ereszkedésre készült, az ötödik hossz tetején lévő párkányra, amihez a 80 méteres kötelük elegendő hosszúságú volt. A standon áthúztak körülbelül annyit, amennyit elégségesnek ítéltek, majd ledobták a kötél két végét, csomók nélkül. Jacobson látta, hogy a saját kötélszára leér a párkányig, míg Gobright-é beleakadt egy lentebb kiálló bokorba. Jacobson rákérdezett, hogy jó lesz-e ez így, Gobright pedig azt válaszolta, hogy jó lesz, majd ereszkedés közben kiszabadítják a kötelet. Ezután megkezdték az ereszkedést, és a párkány felett körülbelül 6-9 méterrel mindketten zuhanni kezdtek.

Az elmondottak alapján a balesetet az okozta, hogy Gobright kötélszára nem ért le a párkányra és mivel csomó sem volt a végére kötve, így Gobright a grigrijével egyszerűen kiereszkedett belőle.

A baleset körülményei azonban továbbra sem ismertek teljes részletességgel, így nem kizárt, hogy a későbbiekben pontosítások várhatók.

(…)

Felületes keresést végezve a szimultán ereszkedéses balesetek körében feltűnik, hogy a legtöbb ilyen esetben – ahogy a Gobright tragédia esetében is – elsősorban a kötél végeire kötött csomók hiánya okozta azokat és nem maga a szimultán ereszkedés. A kötélből való kiereszkedés a leggyakoribb hegymászó balesetek egyike, és legtöbbször halálos kimenetelű is, függetlenül attól, hogy hagyományos vagy szimultán ereszkedés közben történik-e. Tagadhatatlan viszont, hogy mindez szimultán ereszkedés közben nem egy, hanem mindkét hegymászó halálát okozhatja, ezért nem árt, ha megvizsgáljuk közelebbről is a szimultán ereszkedés előnyeit és hátrányait.

Mi az a szimultán ereszkedés?

Szimultán ereszkedésnek nevezzük azt, ha a hegymászók az átfűzött kötél egy-egy szárán, egyidejűleg ereszkednek. Az ereszkedés ilyenkor is a hagyományos módszer szabályai szerint zajlik: a kötél a stand központi pontján átfűzve, mindkét végén csomókkal ellátva, és a hegymászók pruszikcsomóval biztosítják az ereszkedést. Mivel mindketten csak egy szálon ereszkednek, ezért a szimultán ereszkedő hegymászók egymás ellensúlyai is. Ezért további biztonsági elem, hogy az egyszerre ereszkedő két hegymászó beülőinek központi pontja (belay loop) is össze van kötve egy hosszú hevedergyűrűvel.
A szimultán ereszkedés során az ereszkedőstand terhelése értelemszerűen nagyobb mint a hagyományos esetben: a két ereszkedő testsúlya és a mozgásukból fakadó egyéb erők egyszerre terhelik a standot.

Szimultán ereszkedés egy AMGA instruktor bemutatásában:

How to Set Up a Simul-Rappel

To simul-rappel safely, there are several additional steps that all climbers should consider. Use these methods approved by the American Mountain Guides Association.

Miért (lehet) jó a szimultán ereszkedés?

A szimultán ereszkedést elsősorban azért használják, mert – miután egyszerre ereszkedik mindkét hegymászó – gyorsabb mintha külön-külön ereszkednének. Ez olyan esetekben jöhet jól, amikor valahonnan nagyon gyorsan el kell tűnnie a két hegymászónak, pl. viharfelhők elől, villámnak kitett csúcsról, gerincről. A gyorsaság ilyenkor pedig életet menthet.
Előfordulhat olyan eset is, amikor egy nagyobb kőtömbről (pl. sziklatű) kellene leereszkedni, de nincsen ereszkedőstand és a két hegymászó nem akar vagy nem tud hátrahagyni heveder- vagy kötélgyűrűt standnak. Ilyenkor egy szabályosan és körültekintően kivitelezett szimultán ereszkedéssel is megoldható a helyzet.
Egy másik, nem túl gyakori eset, amikor a két hegymászó közül az egyik csak olyan ereszkedő eszközzel rendelkezik, amellyel kizárólag egy kötélszáron lehet ereszkedni (pl. GriGri vagy ATC Pilot). Az ilyen esetekben a segédköteles ereszkedésnél használtak szerint, egy csomó és egy karabiner segítségével megoldható ugyan az egy szálon való ereszkedés de a két hegymászó dönthet úgy is, hogy inkább szimultán ereszkednek.

Miért nem (lehet) jó a szimultán ereszkedés?

A szimultán ereszkedésnél elkerülhetetlen, hogy az ereszkedőstand időnként dinamikusan, a két hegymászó testsúlyával egyszerre terhelődjön. Az ideális ereszkedőstandnak persze ilyen terhelést is könnyedén el kell bírnia, viszont a valóságban sokszor csak becsülhető, hogy egy több éve a falban lévő, madárfészekhez hasonló alpesi ereszkedőstand mit bír. Ezért a józan ész azt diktálja, hogy aminek csak megbecsülni tudjuk a teherbírását, azt lehetőleg ne rögtön kétszer akkora erőkkel terheljük, mint ahogy muszáj.

Gyakori eset, hogy a két hegymászó szimultán ereszkedéskor nem köti össze egymást (a beülőik központi pontját) egy hosszabb hevederrel. Ennek az az oka, hogy a heveder mindkét hegymászó mozgását korlátozza, és emiatt kényelmetlenné válhat az ereszkedés. Az összekötés hiányában azonban a két hegymászónak sokkal jobban oda kell figyelnie egymásra és az ereszkedésük összehangolására. Ellentétben a hagyományos ereszkedéssel, az ereszkedőnek nem csak az ereszkedéssel kell foglalkoznia, hanem egyidejűleg azzal is, hogy közben ő a másik hegymászónak az ellensúlya! A hagyományos ereszkedéskor megszokott mozdulatok – például a a kötél meglazítása földre/párkányra érkezéskor – ezért balesettel végződhetnek, mert társunkat figyelmetlenségből akár le is ejthetjük.

Rendkívül veszélyes, ezért tilos a szimultán ereszkedés olyan – főleg alpesi – ereszkedőstandokból, ahol a kötél nem fémen (karabiner, ereszkedőszem, maillon), hanem otthagyott kötélgyűrűkön van átfűzve. A kötél átfűzésének ezt a módját gyakran alkalmazzák a hagyományos ereszkedéseknél is, főleg spórolásból. Tudni kell azonban, hogy ez veszélyes, mivel a kötélanyagú eszközök terhelés alatti egymáson való súrlódása azok elszakadásához, átolvadásához vezethet! A szimultán ereszkedéskor a kötél sokkal inkább hajlamos a mozgásra, ráadásul kétszer akkora erővel súrlódik a kötélgyűrűkön, így nagy az esély, hogy elvágja azokat.

Magától értetődően kockázatos a szimultán ereszkedés akkor, ha a két hegymászó testsúlya jelentősen eltér egymástól.

Összefoglalva

A szimultán ereszkedés haladó hegymászók által használt ereszkedési technika, ami:

  • a hagyományos ereszkedési módszer biztonsági elemeinek betartása mellett
  • megfelelő teherbírású standból
  • szabályosan kivitelezve
  • indokolt körülmények között

biztonságosnak mondható.

Más kérdés, hogy alkalmazásának egyik fő előnye – a gyorsaság – nem minden esetben érhető el vele:

  • egy szálon ereszkedve kisebb a súrlódó felület, nagyobb erővel fogjuk a kötelet és lassabban ereszkedünk
  • szimultán ereszkedve a társunkra is figyelnünk kell, így lassabbak vagyunk
  • a két hegymászó körülbelül egy időben ér a következő standhoz, aminek kiépítése egyedül esetleg gyorsabb, könnyebb volna

További hátránya, hogy a módszer hibatűrése rendkívül alacsony, az alkalmazása során elkövetett hibák pedig legtöbbször tragédiához vezetnek. Alkalmazása ellentmond annak az ökölszabálynak is, hogy hegymászó tevékenység során próbáljuk meg minimálisra csökkenteni azon élethelyzetek előfordulását, melyeknél testi épségünk/életünk elsősorban egy másik ember hibáján múlik.

Fontos: kezdők számára egyáltalán nem javasolt módszer!

Forrás: rockandice outsideonline

Szimultán ereszkedéses baleset Reed’s Pinnacle #1: rockandice

Szimultán ereszkedéses baleset Reed’s Pinnacle #2: yosar

Íme a valóság: egy szerencsés kimenetelű lavinabaleset

Dennis Corbet (sárga-fekete kabát, áldozat) és Colin Gomez (narancssárga-kék, mentő) lavinabalesete látható az alábbi videón, ami 2015. januárjában történt, a Francia Alpokban. A videót a két résztvevő sisakkamerájának nyersanyagából vágták össze, így a baleset mindkét résztvevő szemszögéből, a szemünk előtt zajlik le. A készítők az eltelt idő kijelzését sem mulasztották el. A videó mellett megtörtént az eset percre pontos elemzése is, aminek a magyar fordítása lentebb olvasható.

A baleset egy ártalmatlannak tűnő, nyugati fekvésű lejtőszakaszon történt, ahol az átlagos lejtőszög 28°. A lavina méreteit tekintve 200 méter hosszú volt, 40 méter széles a tetején, 60 méter széles az alján. A leszakadó réteg 70-80 centiméter vastag volt. A lavina kioldásának tengerszint feletti magassága kb. 2000 méter.

Avalanche Châtel 31/01/2015 victim’s & rescue’s pov

Dennis Corbet and Colin Gomez experienced an avalanche accident in late January in the French Alps. Dennis was riding a cool face when, after a drop, a slab got triggered. He didn’t really understand what was happening and fell while turning on the crack.

    Elemzés:

Napi időjárás: Reggel kissé, délutánra viszont teljesen felhős, szélcsend, alacsony hőmérséklet.

Kondíciók: sok, 50 centimétert meghaladó akkumulált friss hó az elmúlt héten, többnyire szélcsend az elmúlt napokban, végig fagypont alatt.

Terep: A terület 3 részre osztható: az első rész nem meredek, fás-bokros. A második szakasz nagyon meredek, fák nélkül, végén még meredekebb, 3-5 méter magasságú sziklákkal. A harmadik rész nyílt lejtő, max. 30° dőlésszöggel, tereptárgyak nélkül, itt történt a lavina kioldása.

A lesiklás kezdetén Colin először lejtőtesztet végzett, néhány dinamikus fordulóval, lejtőt keresztező siklással, hogy meggyőződjön a lejtő stabilitásáról (a legvalószínűbb széltáblák jelenlétéről), de semmi nem történt. Lentebb a hó mélyebb volt, könnyebb és még nem rendelkezett kialakult szerkezettel.

A Dennissel történt események kronológiai sorrendben:

1) Dennis elindul, gyorsan és átlósan elcsúszik a sziklák tetejéig.
2) Miután eléri a sziklák tetejét, csinál néhány egyszerű tesztet a hórétegre vonatkozóan.
3) Megbizonyosodva a stabilitásról úgy dönt, hogy leugrik.
4) A leérkezés tökéletes és úgy tűnik, hogy semmi sem mozdul. Pár méter megtétele után azonban repedések jelennek meg, amit ő nem vesz észre. Néhány másodperc múlva egy mozgó hótömbre lesz figyelmes maga előtt. Ekkor még nem érti, hogy ez nem más, mint a leszakadt lejtőn mozgó hótáblák legeleje.
5) A táblák egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek Dennis környezetében. A fő repedésvonalra érve Dennis nemsokára elesik.
6) Az esés után feláll, próbál továbbsiklani, ekkor a lavina elkapja és eltemeti. A felszínt innentől nem látja többé.

Az alábbiak a Colin által megfigyelt események. Az időbélyegek a videón szereplő stopperóra állásának megfelelőek.

1) Colin egy védett területen, a sziklák és a fák közt állva nézi, ahogy Dennis lecsúszik.
2) Hótörmeléket lát lecsúszni, majd Dennis feltűnik.
3) Ahogy Dennis feltűnik, észrevesz egy repedést előtte 5 méterrel. A repedés egyre nagyobbra nő, majd újabb repedés jelenik meg Dennis fölött.
0.00.0 : Dennist eltemeti a lavina, ekkor kezdődik a mindent eldöntő 15 perc. Dennist többet nem látja a hó felszínén.
0.00.0 – 0.10.58 : Colin továbbra is a lavinát nézi és miközben az még mozog, segítséget kér szemtanúktól.
0.10.58 – 0.31.00 : Ahogy a lavina megáll, Colin előveszi a lavina jeladóját és keresésre kapcsolja.
0.32.00 – 0.55.00 : Colin rövid hezitálás után lemegy a sziklás meredélyen hogy lecsússzon a lavina kifutási zónájához. (Rossz döntés: meg kellett volna kerülni a sziklákat felülről, hogy ne ugyanolyan lejtőt válasszon mint Dennis vagy pedig adásra kellett volna kapcsolnia jeladót, amíg biztonságosan le nem ér).
1.00.00 – 2.48.00 : Megérkezés a helyszínre (problémák adódnak a kesztyű felvételével). Elkezdi a keresést síléceken. A készülék ekkor még nem fog az eltemetett jeladójától jeleket.
2.49.00-2.59.00 : Az első vett jelek. (Második hiba: nem rögzíti az első rádiós jel helyszínét). A keresést sílécen folytatja.
2.59.00 – 3.19.00 : A jeladó szerint körülbelül 10 méterre Dennis pozíciójától Colin leveszi a síleceket és lassabb keresésre vált.
3.19.00 – 3.45.00 : A jeladó szerint 3 méterre Dennistől, Dennis érzi Colint maga felett, így elkezd kiabálni, hogy észrevegyék. Colin meghallja a kiabálást, válaszul visszakiabál, de Dennis nem hallja.
3.45.00 – 4.05.00 : Megkezdődik a finomkeresés a legközelebbi jel mentén (kicsit későn, Colin túlságosan is Dennis hangjára koncentrál).
4.05.00 – 4.43.00 : Ebben a pillanatban érkezik oda egy szemtanú. Miközben Colin előveszi a szondát, a szemtanú megtalálja Dennis lábát. A szemtanúnál nincsen lapát, így kézzel ás.
5.02.00 – 5.40.00 : Colin elkezdi az ásást, lapáttal.
5.40.00 – 6.04.00 : Dennis feje kint van a hóból, légútjai szabadok, a kérdésekre tud válaszolni. Tudatánál van és lélegzik: az stopperóra leáll.
4) A hegyimentők megérkeznek és megkezdik az eseménnyel kapcsolatos információk összegyűjtését…

Az eltemetés pillanatától a légutak szabaddá válásáig eltelt idő: körülbelül 6 perc.
Egyéb megfigyelés: Colin megállás nélkül kiáltozott Dennis után, míg Dennis ezt nem hallotta, még akkor sem, amikor Colin felette állt.

Forrás: ODOS Project

Közeleg az Alpok széthullása?

Az alábbi érdekes interjúban Andy Perkins IFMGA hegyivezető gondolatait olvashatjuk az Alpokban tapasztalható, riasztó mértékű felmelegedésről és arról, hogy miért nem javasolná a gyerekeinek, hogy a hegyivezető szakmát válasszák.

Are the Alps falling down?

Are the Alps falling down? IFMGA Mountain Guide Andy Perkins has a stark warning about the impact of climate change on the Alps: “I don’t have children but if I did I wouldn’t persuade them to be mountain guides. I’d be saying ‘Get your yacht sailing ticket…'” Katy Dartford interviews Andy to find out more.

Életveszélyes nittek a tengerparti sziklákon

Az alábbi posztjában Michel Piola (svájci hegymászó, hegyivezető, számtalan új út első megmászója az Alpokban és világszerte) a tengerparti sziklákon elhelyezett, hagyományos anyagú (AISI 304) rozsdamentes nittfüleken, standokon és ragasztott nitteken megjelenő feszültségkorróziós repedésekre (stress corrosion cracking, SCC) hívja fel a figyelmet. Posztjában nehezményezi, hogy új utjaikban pl. még a Remy testvérek (Claude és Yves Rémy, svájci új út mászó legendák) sincsenek teljesen tisztában ezzel az aggasztó jelenséggel, mely a fent említett eszközöket gyakorlatilag csapdabombákká változtatja. Piola álláspontja szerint az AISI 304 anyagú eszközök használata tengerparti sziklákon abszolút kerülendő és a meglévők felülvizsgálata is javasolt.

A jelenség egyébként már évek óta ismert és a tengerparti sziklákon elhelyezett rozsdamentes anyagoknál figyelték meg, így a hazai hegymászókat is érinti horvátországi és szlovéniai mászásaik kapcsán. Az ipar a megoldást más anyagok alkalmazásában (titánötvözet vagy AISI 316L rozsdamentes acél) látja.

További szakmai anyag olvasható a Raumer oldalán: Rozsdamentes acélok és korróziójuk (angolul)