Brad Gobright, az egyik legismertebb amerikai szólómászó halálos balesetet szenvedett a mexikói El Potrero Chico egyik mászóútjából való ereszkedés közben. Brad és mászótársa, Aidan Jacobson szimultán ereszkedtek az “El Sendero Luminoso” (“A Fényes Ösvény”) nevű út hetedik kötélhosszából, egy 80 méteres kötéllel, melynek végeire nem kötöttek csomót.

We Have Lost One of the Boldest Climbers of All Time

World-class climber Brad Gobright, 31, died in a rappelling accident on Wednesday, November 27, in El Potrero Chico, a national park north of Monterrey, Mexico. Although rappelling accidents are the most common cause of fatalities in climbing, the details currently known about this incident make this tragedy somewhat unique.

A Rock and Ice első hírei Gino Negrinitől származtak, aki három kötélhosszal feljebb volt a baleset pillanatában. Negrini üvöltésre lett figyelmes, majd látta Gobrightot lezuhanni. Beszámolója szerint Jacobsont az út ötödik kötélhosszában lévő bivakpárkányon látta állni. A páros kötelét ugyanezen a párkányon látta összegyűjtve. Negrini szerint Jacobson volt az, aki kiereszkedett a kötélszárának a végéből, majd elengedve azt, Gobright is lezuhant.

Későbbiekben Aidan Jacobson közeli ismerőse, Ryan Borys, Jacobsontól származó információkkal pontosította a baleset körülményeit. Jacobson látta, hogy Gobright átfűzi a stand ereszkedőpontján a kötelet, de a kötelet nem húzta át a kötél közepén lévő jelölésig, így a standból lelógó kötél két szára nem lehetett azonos hosszúságú. Jacobson ekkor a kötél őfelé eső, hosszabbik szárából megpróbált Brad oldalára áthúzni valamennyit, de Brad azt mondta, hogy neki így megfelelő lesz. Ezután megkezdték a szimultán ereszkedést, és Brad, kiereszkedve a kötél végéből, lezuhant.

Jacobson viszonylag rövid, kb. 12 méteres esés után az út ötödik hosszának tetején lévő bivakpárkányra zuhant, ahol a csodával határos módon sikerült megállnia, elkerülve a további zuhanást. A kötélen rajta volt az ereszkedőeszköze és az eszköze alá kötött biztonsági pruszikcsomója is.

A pontosított leírást támasztják alá Jacobson szavai is, amik az Outside balesetről szóló írásában olvashatóak. A két mászó egy rövid, kb. 15 méteres ereszkedésre készült, az ötödik hossz tetején lévő párkányra, amihez a 80 méteres kötelük elegendő hosszúságú volt. A standon áthúztak körülbelül annyit, amennyit elégségesnek ítéltek, majd ledobták a kötél két végét, csomók nélkül. Jacobson látta, hogy a saját kötélszára leér a párkányig, míg Gobright-é beleakadt egy lentebb kiálló bokorba. Jacobson rákérdezett, hogy jó lesz-e ez így, Gobright pedig azt válaszolta, hogy jó lesz, majd ereszkedés közben kiszabadítják a kötelet. Ezután megkezdték az ereszkedést, és a párkány felett körülbelül 6-9 méterrel mindketten zuhanni kezdtek.

Az elmondottak alapján a balesetet az okozta, hogy Gobright kötélszára nem ért le a párkányra és mivel csomó sem volt a végére kötve, így Gobright a grigrijével egyszerűen kiereszkedett belőle.

A baleset körülményei azonban továbbra sem ismertek teljes részletességgel, így nem kizárt, hogy a későbbiekben pontosítások várhatók.

(…)

Felületes keresést végezve a szimultán ereszkedéses balesetek körében feltűnik, hogy a legtöbb ilyen esetben – ahogy a Gobright tragédia esetében is – elsősorban a kötél végeire kötött csomók hiánya okozta azokat és nem maga a szimultán ereszkedés. A kötélből való kiereszkedés a leggyakoribb hegymászó balesetek egyike, és legtöbbször halálos kimenetelű is, függetlenül attól, hogy hagyományos vagy szimultán ereszkedés közben történik-e. Tagadhatatlan viszont, hogy mindez szimultán ereszkedés közben nem egy, hanem mindkét hegymászó halálát okozhatja, ezért nem árt, ha megvizsgáljuk közelebbről is a szimultán ereszkedés előnyeit és hátrányait.

Mi az a szimultán ereszkedés?

Szimultán ereszkedésnek nevezzük azt, ha a hegymászók az átfűzött kötél egy-egy szárán, egyidejűleg ereszkednek. Az ereszkedés ilyenkor is a hagyományos módszer szabályai szerint zajlik: a kötél a stand központi pontján átfűzve, mindkét végén csomókkal ellátva, és a hegymászók pruszikcsomóval biztosítják az ereszkedést. Mivel mindketten csak egy szálon ereszkednek, ezért a szimultán ereszkedő hegymászók egymás ellensúlyai is. Ezért további biztonsági elem, hogy az egyszerre ereszkedő két hegymászó beülőinek központi pontja (belay loop) is össze van kötve egy hosszú hevedergyűrűvel.
A szimultán ereszkedés során az ereszkedőstand terhelése értelemszerűen nagyobb mint a hagyományos esetben: a két ereszkedő testsúlya és a mozgásukból fakadó egyéb erők egyszerre terhelik a standot.

Szimultán ereszkedés egy AMGA instruktor bemutatásában:

How to Set Up a Simul-Rappel

To simul-rappel safely, there are several additional steps that all climbers should consider. Use these methods approved by the American Mountain Guides Association.

Miért (lehet) jó a szimultán ereszkedés?

A szimultán ereszkedést elsősorban azért használják, mert – miután egyszerre ereszkedik mindkét hegymászó – gyorsabb mintha külön-külön ereszkednének. Ez olyan esetekben jöhet jól, amikor valahonnan nagyon gyorsan el kell tűnnie a két hegymászónak, pl. viharfelhők elől, villámnak kitett csúcsról, gerincről. A gyorsaság ilyenkor pedig életet menthet.
Előfordulhat olyan eset is, amikor egy nagyobb kőtömbről (pl. sziklatű) kellene leereszkedni, de nincsen ereszkedőstand és a két hegymászó nem akar vagy nem tud hátrahagyni heveder- vagy kötélgyűrűt standnak. Ilyenkor egy szabályosan és körültekintően kivitelezett szimultán ereszkedéssel is megoldható a helyzet.
Egy másik, nem túl gyakori eset, amikor a két hegymászó közül az egyik csak olyan ereszkedő eszközzel rendelkezik, amellyel kizárólag egy kötélszáron lehet ereszkedni (pl. GriGri vagy ATC Pilot). Az ilyen esetekben a segédköteles ereszkedésnél használtak szerint, egy csomó és egy karabiner segítségével megoldható ugyan az egy szálon való ereszkedés de a két hegymászó dönthet úgy is, hogy inkább szimultán ereszkednek.

Miért nem (lehet) jó a szimultán ereszkedés?

A szimultán ereszkedésnél elkerülhetetlen, hogy az ereszkedőstand időnként dinamikusan, a két hegymászó testsúlyával egyszerre terhelődjön. Az ideális ereszkedőstandnak persze ilyen terhelést is könnyedén el kell bírnia, viszont a valóságban sokszor csak becsülhető, hogy egy több éve a falban lévő, madárfészekhez hasonló alpesi ereszkedőstand mit bír. Ezért a józan ész azt diktálja, hogy aminek csak megbecsülni tudjuk a teherbírását, azt lehetőleg ne rögtön kétszer akkora erőkkel terheljük, mint ahogy muszáj.

Gyakori eset, hogy a két hegymászó szimultán ereszkedéskor nem köti össze egymást (a beülőik központi pontját) egy hosszabb hevederrel. Ennek az az oka, hogy a heveder mindkét hegymászó mozgását korlátozza, és emiatt kényelmetlenné válhat az ereszkedés. Az összekötés hiányában azonban a két hegymászónak sokkal jobban oda kell figyelnie egymásra és az ereszkedésük összehangolására. Ellentétben a hagyományos ereszkedéssel, az ereszkedőnek nem csak az ereszkedéssel kell foglalkoznia, hanem egyidejűleg azzal is, hogy közben ő a másik hegymászónak az ellensúlya! A hagyományos ereszkedéskor megszokott mozdulatok – például a a kötél meglazítása földre/párkányra érkezéskor – ezért balesettel végződhetnek, mert társunkat figyelmetlenségből akár le is ejthetjük.

Rendkívül veszélyes, ezért tilos a szimultán ereszkedés olyan – főleg alpesi – ereszkedőstandokból, ahol a kötél nem fémen (karabiner, ereszkedőszem, maillon), hanem otthagyott kötélgyűrűkön van átfűzve. A kötél átfűzésének ezt a módját gyakran alkalmazzák a hagyományos ereszkedéseknél is, főleg spórolásból. Tudni kell azonban, hogy ez veszélyes, mivel a kötélanyagú eszközök terhelés alatti egymáson való súrlódása azok elszakadásához, átolvadásához vezethet! A szimultán ereszkedéskor a kötél sokkal inkább hajlamos a mozgásra, ráadásul kétszer akkora erővel súrlódik a kötélgyűrűkön, így nagy az esély, hogy elvágja azokat.

Magától értetődően kockázatos a szimultán ereszkedés akkor, ha a két hegymászó testsúlya jelentősen eltér egymástól.

Összefoglalva

A szimultán ereszkedés haladó hegymászók által használt ereszkedési technika, ami:

• a hagyományos ereszkedési módszer biztonsági elemeinek betartása mellett
• megfelelő teherbírású standból
• szabályosan kivitelezve
• indokolt körülmények között

biztonságosnak mondható.

Más kérdés, hogy alkalmazásának egyik fő előnye – a gyorsaság – nem minden esetben érhető el vele:

• egy szálon ereszkedve kisebb a súrlódó felület, nagyobb erővel fogjuk a kötelet és lassabban ereszkedünk
• szimultán ereszkedve a társunkra is figyelnünk kell, így lassabbak vagyunk
• a két hegymászó körülbelül egy időben ér a következő standhoz, aminek kiépítése egyedül esetleg gyorsabb, könnyebb volna

További hátránya, hogy a módszer hibatűrése rendkívül alacsony, az alkalmazása során elkövetett hibák pedig legtöbbször tragédiához vezetnek. Alkalmazása ellentmond annak az ökölszabálynak is, hogy hegymászó tevékenység során próbáljuk meg minimálisra csökkenteni azon élethelyzetek előfordulását, melyeknél testi épségünk/életünk elsősorban egy másik ember hibáján múlik.

Fontos: kezdők számára egyáltalán nem javasolt módszer!

Forrás: rockandice outsideonline

Szimultán ereszkedéses baleset Reed’s Pinnacle #1: rockandice

Szimultán ereszkedéses baleset Reed’s Pinnacle #2: yosar

Az alábbi érdekes interjúban Andy Perkins IFMGA hegyivezető gondolatait olvashatjuk az Alpokban tapasztalható, riasztó mértékű felmelegedésről és arról, hogy miért nem javasolná a gyerekeinek, hogy a hegyivezető szakmát válasszák.

Are the Alps falling down?

Are the Alps falling down? IFMGA Mountain Guide Andy Perkins has a stark warning about the impact of climate change on the Alps: “I don’t have children but if I did I wouldn’t persuade them to be mountain guides. I’d be saying ‘Get your yacht sailing ticket…'” Katy Dartford interviews Andy to find out more.